2010. december 4., szombat

Királyok és királynők koronázás nélkül ...

XVI. Károly Gusztáv svéd király trónra lépése
a stockholmi Királyi Palota országgyűlési termében, 1973-ban

I. János Károly spanyol király trónbeszéde, 1975.-ben

Beatrix holland királynő eskütétele, 1980-ban az amszterdami Új Templomban

II. Albert belga király eskűtétele, 1993-ban

2010. november 27., szombat

Az aacheni dóm

Az aacheni dóm 1900 körül, egy korabeli képes levelezőlapon
Balra, a kupolás barokk épület a magyar kápolna
Aachen (franciául: Aix-la-Chapelle, latinul: Aquisgranum, hollandul: Aken) város Németország nyugati szélén. A várost a rómaiak alapították Aquae Granni néven (Grannus kelta isten fürdője), mai nevét az ógermán Ahha (víz) szóból kapta. A középkorban a Karoling Birodalom székvárosa, Nagy Károly kedvelt tartózkodási helye volt. Koronázóváros, 936 és 1531 között 32 német uralkodót koronáztak itt királlyá. A Német-római Birodalom idején 11 zsinatot és 17 birodalmi gyűlést tartottak a városban. Ma jelentős közlekedési csomópont, kereskedelmi, ipari és gyógyfürdőközpont, katolikus püspöki székhely.

A város nevezetessége az általa adományozott Nagy Károly-díj is, melyet minden évben az európai egység megteremtésében kiemelkedő szerepet játszó személynek ítélnek oda.


A dóm alaprajza (balra alul),
keresztmetszete a Karoling-kori állapotnak megfelelően (fent és jobbra lent), a gótikus kórus hozzáépítése előtt

Az aacheni dóm - ma püspöki székesegyház - eredetileg Nagy Károly palotájának kápolnája volt, melyet metzi Odó püspök 805-ben a ravennai és római centrális templomok (a San Vitale, a Santo Stefano és a Santa Constanza) inspirációjára épített. Nagy Károly egykori palotakápolnájához a 14-15. században gótikus szentélyt toldottak. A dóm magyar kápolnáját Nagy Lajos király építtette s szerelte fel 1367-ben. A kápolna barokk stílusban átépítve ma is létezik, s a dóm kincstárában több szép magyar vonatkozású kincs található.

A dóm mai állapotában
Balra a magyar kápolna barokk kupolája, mögötte a neogótikus stílusban megmagasított torony, középen a barokkos kupolával fedett Karoling-kori palotakápolna, jobbra a gótikus kórus és az ugyancsak gótikus mellékkápolnák

A Karoling-kori nyolcszögletű palotakápolna, vagyis az oktogon.
A háttérben a gótikus kórus ragyog, a mennyezetről belógó hatalmas bronz csillár Barbarossa Frigyes császár ajándéka

Nagy Károly trónusa az emeleti galérián, az egykori főoltárral szemben.
Hasonló trónus lehetett a székesfehérvári királyi bazilikában is.

Az 1970-es években kialakított új oltártér
a Karoling palotakápolna eredeti földszinti "nép"-oltárának helyén

A hatalmas késő román stílusú bronzcsillár 12 tornya a mennyei Jeruzsálem 12 tornyát idézi

A késő gótikus kórus ragyog a szines üvegablakokon át besütő napfényben.
Jól látszik a dóm négy fontos kincse: jobbra elől a Mária ereklytartó (Marienschrein), balra hátul a Nagy Károly ereklytartó (Karlsschrein), előtte a sas alakú gótikus felolvasó pult, fent pedig a Mária képe, a "Napba öltözött asszony"

Az új "szembemiséző" oltár dísze egy román stílusú oltárelőlap (antipendium).
Mögötte a Mária-ereklytartó.

A Mária-ereklyetartó (lent)

A 14. század közepétől alakult ki az a szokás, hogy az aacheni nagy zarándoklatokat csak 7 évenként tartják, és ekkor július 10. és 24. között az ún. 4 nagy ereklyét (Szűz Mária köpenye, Jézus csecsemőkori pólyája, a kendő, amelyen Keresztelő Szent János levágott feje nyugodott, valamint az a kendő , mely a keresztfán függő Jézus ágyékát fedte) a búcsú előtti és utáni 7-7 napon a dóm toronygalériájában nyilvánosan bemutatták. Év közben ezeket az ereklyéket a 13. században készült Mária-ereklytartóban őrzik.

Nagy Károly 81-ben halt meg, s a palotakápolnában, ma már ismeretlen helyen temették el. A legenda szerint, III. Ottó császár felnyittatta a sírt, s a birodalom-alapító testét trónon ülve, épen találta meg, épp csak az orra hiányzott, amit arannyal pótoltak. Jó kétszáz évvel később, Barbarossza Frigyes megkisérelte szentté avattatni Nagy Károlyt, a pápaság nem ismerte el a szentté avatást. Mindenesetre, Nagy Károly sírját újra felnyitották, s maradványait abban az ereklyetartóban helyezték el, ami ma a dóm gótikus kórusának központjában van.

A Károly-ereklyetartó (Karlsschrein)

Németországban a háborús pusztitások ellenére, hihetlen műkincsek maradtak fent a birodalom korai évszázadaiból, amelyeknek francia és angol megfelelőit a forradalom és a reformáció mind elpusztították.

A dóm szószékét Szent II. Henrik császár, Szent István magyar király sógora ajándékozta

A "Napba öltözött asszony" a Jelenések könyvének egyik legerőteljesebb kijelentése, ami számtalan fantasztikus alkotásra ihlette a művészeket
A dóm kincseiről további képek itt találhatók: http://commons.wikimedia.org/wiki/Aachen_Cathedral.

A dóm német nyelvú honlapja: http://www.aachendom.de/index206-0.aspx

2010. november 21., vasárnap

A toulouse-i jakobinus konvent és Aquinoi Szent Tamás

A jakobinusok konventjét, mely Toulouse központjában van, 1215-ben alapította Dominique de Guzmán, a későbbi Szent Domonkos, a prédikátor testvérek rendjének (Ordo Predicatorum) első férfi-kolostaraként, hogy a katar eretnekeknek az igazi evangéliumot prédikálják. A prédikátor testvérek rendjét, vagyis a dominikánusokat Franciaországban jakobinusoknak nevezik a rend egykori legnagyobb, párizsi rendháza után, mely a Rue de St Jacques-ban állt. A párizsi jakobinus konventben gyűltek össze a francia forradalom radikálisai, s kölcsönözte az egykori dominikánus rendház nevét a kérlelhetlen értelmiségi politikának.
A toulouse-i templom a rend talán legszebb temploma. 80 m hosszú, 20 m széles, s 22 m magas két hajóját oszlopsor választja el. Kizárólag téglából épült, s a languedoc-i gótika kiemelkedő alkotása.







Aquinoi Szent Tamás ereklyéit 1369 óta tisztelték a templomban, melyet 1385-ben az ő nevére szenteltek. Amikor a dominikánusok a forradalom alatt, 1791-ben elhagyták a templomot, az ereklyéket a Saint Sernin-ba vitték át, ahonnan csak 1974-ben, halálának 500. évfordulóján kerültek vissza. Az Angyali Doktor ereklyetartója ma a főoltárban van elhelyezve.


2010. november 15., hétfő

Koronák a müncheni Residenz kincstárában

A müncheni Residenz 1385 óta a bajor hercegek, majd választófejedelmek, végül pedig királyok városi palotája volt. A Residenz az egyik legnagyobb európai fejedelmi palota, s kincstárában páratlan műalkotások találhatók, így többek között három középkori királynői, illetve uralkodói korona, valamint a bajor királyok és királynék 19. századi koronái.
Luxemburgi Szent Kunigunda (975-1040) Szent II. Henrik német-római császár felesége volt, II. Henrik császár pedig Gizella magyar királyné fivére. Kunigunda császárné egyszerű abroncskoronája a 19. században, Bambergből, a császári pár temetkezési városából került a Residenz kincstárába.

Kunigunda császárné koronája (11. sz.)
"II. Henrik császár koronája"

A Henrik-korona 13. századi remekmű. A kora és méretei alapján nyilvánvalóan nem a szentté avatott császár saját koronája, hanem inkább az ereklyetartó koronája lehetett.


Az angol vagy pfalzi korona (14. sz.)

Az angol vagy pfalzi korona a 14. sz. végén Angliában készült, s III. Eduárd vagy II. Richárd felesége, Csehországi Anna tulajdonában állhatott. Leánya, Blanka hercegnő 1402-ben III. Lajos pfalzi választó felesége lett, s a koronát hozományként hozta, a pfalzi kincsekkel Heidelbergbe, s 1782-ben a pfalzi Wittelsbachok kincseivel együtt került a müncheni Residenz kincstárába. Mivel a középkori angol monarchia koronázási jelvényeit a polgárháború alatt elpusztították, ma ez a varázslatosan szép hercegnői vagy épp királynéi korona a legrégibb fennmaradt angol korona.
Bajorország 1805-ben, Napóleon kegyelméből lett választófejedelemségből királyság (Königreich Bayern).
A bajor királyi jelvények (1806)
A bajor királyi jelvények 1806-ban, Párizsban készültek. Középen a királyi, jobbra a királyné koronája, balra pedig a királyi országalma (Reichsapfel vagy globus cruciger). A kard és a jogar a képen nem látszanak. A szép empire stílusú királyi jelvényeket azonban sohasem használták: sem I. Miksa József királyt, sem pedig utódait nem koronázták meg, bár a királyi jelvények többször megjelentek a király trónfoglalási ünnepségén.

2010. november 7., vasárnap

FALANSZTER - a rombolás évszázadai

Hihetetlen jó blog a kommunizmus, nácizmus és egyéb őrületek építészeti rémálmairól:

http://falanszter.blog.hu/

Remek cikkek, képek a tervezett, de soha meg nem valósult moszkvai felhőharcolókról, a Szovjetek Palotájáról, valamint a berlini Népcsarnokról!

2010. október 31., vasárnap

A párizsi Cité királyi palotája és nagyterme


A Conciergerie a Szajna partján

La Conciergerie – az egykori párizsi királyi palota és börtön, az Île de la Cité, a Cité szigete nyugati oldalán, a Notre Dame székesegyház közelében van. Ma az Igazságügyi Palota néven ismert, s ma is bírósági célokra épületkomplexum része. A francia forradalom alatt rabok százait innen vitték kivégzésre, a guillotine alá.


Párizs a 16. század végén
(Braun-Hogenberg, Civitates Orbis Terrarum)

Az Île de la Cité már a rómaiak alatt, a késői antikvitás idején is lakott volt. Később a sziget nyugati részét a meroving királyok palotája foglalta el, amely a 10-14. században a középkori francia királyok székhelye volt. IX. Lajos (Szent Lajos) és IV. Fülöp (Szép Fülöp) ideján jelentősen kibővítették a meroving palotát. IX. Lajos építtette a lenyűgöző Sainte-Chapelle-t a kereszteshadjáratból hazahozott töviskorona számára, míg IV. Fülöp a folyóparti tornyos homlokzatot és a nagytermet.


A Cité királyi palotája Berry herceg hórás könyvéből
(Jobboldalt a Sainte-Chapelle, tőle balra,
a kerek torony után a Grande-salle kettős tetőszerkezete)


A “Grande-Salle”, a nagyterem egyike volt az akkori legnagybb európai királyi teremnek, melynek alsó emelete, a négyhajós, kőboltozatú terem, a “La salle des gens” ma is áll, 64 m hosszú, 27,5 m széles és 8,5 m magas. Az alsó termet a palota 2.000 fős személyzetének étkeztetését szolgálta, míg a kéthajós, fadonga boltozatos felső terem pedig a királyi ünnepségek célját szolgálta. A korai Valois királyok tovább építették a palotát, de V. Károly 1358-ban a Szajna túloldalára, a középkori városfalon kívülre épült Louvre-ba költözött. A szigeten levő palota a továbbiakban a királyi közigazgatás és bíráskodás céljait szolgálta. A palota felső nagytermét még a forradalom előtt elbontották, amikor a mai barokk-klasszicista épületek megépültek.

Fent: La salle de gens, a fennmaradt alsó terem, lent: Grande-salle, az egykori nagyterem




Egy fennmaradt kéthajós nagyterem: a blois-i kastély nagyterme

A nagyterem

Barley Hall, York, rekonstruált 15. századi nagyterem


A mai nyugati világban, bár vannak jelentős vagyoni különbségek, az emberek között kicsi vagy szinte nincs is a társadalmi státusban különbség. A mai nyugati emberek így státusban igen „közel” élnek egymáshoz, még akkor is, ha mindenkinek megvan a saját privát szférája, lakása, háza, s azon belül szinte minden családtagnak külön szobája. A középkorban a helyzet pont fordított volt: az emberek egymástól ma már elképzelhetetlen státusbeli távolságban, de egymással ma már ugyancsak elképzelhetetlen fizikai közelségben éltek. Még a királyi várakban, palotákban is csak igen kevés külön szoba volt, s az szinte sohasem fordult elő, hogy valaki csak egymaga használt volna egy szobát. Még a király hálószobájában is sokan nyüzsögtek: miután a király és a királyné visszavonult a súlyos kárpitokkal elzárt mennyezetes ágyba, a legközelebbi belső cselédek – maguk is nemes hölgyek és urak – is a királyi hálószobában tértek nyugovóra, az ágy előtt vagy mellette, többnyire a hideg kőpadlóra vetett szalmára és bőrökre, míg a testőrző katonák a bejárati ajtó előtt feküdtek.


A királyi és persze a főpapi-főnemesi udvarok életének legnagyobb része a nagyteremben zajlott. Itt étkezett együtt a király vagy a nemes úr, a családjával, a vendégekkel és a szolgák egy részével. A terem egyik végében állt egy emelvényen a fő asztal, ahol a király vagy a nemes úr közvetlen családjával, esetleg előkelő vendégekkel együtt étkezett, míg a terem túlsó végében volt az énekes-karzat, alatta pedig a konyhába vezető átjáró. A nagy királyi palotákban a nagyterem sokszor kétszintes építmény volt, alsó része kőboltozattal, felső része többnyire ácsolt faszerkezettel vagy fadongával fedve. A háznép ilyenkor a felső teremben gyűlt össze, míg az alsó terem volt a katonai és egyéb kíséret szállása.

A nagyterem fűtése sokáig egy egyszerű nyílt tűzhely volt a terem közepén, ahonnan a füst hosszas gomolygás után a tetőszerkezetbe épített füstelvezető tornyon át távozott. Később, már a 14-15- században épültek hatalmas kandallók a termek fűtésére, de egy sokszor 50-60 méter hosszú, 15-20 méter széles és ugyanolyan magas termet télen egyszerűen lehetetlen volt kifűteni. Így a téli időszakban az udvar is inkább a jobban fűthető, kisebb emeleti helyiségekben élt.

Az 1700-as évek végére a nagyterem már elvesztette jelentőségét. A központi királyi hatalom megerősödése következtében a kisebb nemesek már nem álltak valamelyik nagyúr szolgálatába, hogy így elnyerjék a védelmét. Ahogy a társadalmi szakadék növekedett az úr és szolga között, úgy kevesebb ok lett arra, hogy együtt étkezzenek, így a szolgák eltűntek a nagyteremből. Sőt, több helyen a szolgák nem használhatták ugyanazt a lépcsőt, mint az uraság. (Ez a budapesti régi bérházakban is így van, ezek a körfolyósó végén található egykori cselédlépcsők.)

A szerencsésebb sorsú nyugat-európia országokban számtalan uralkodói, főpapi és főnemes vagy akár nemesi rezidencia nagyterme maradt fent, s még többről vannak használható ábrázolások, míg kelet-európában sokkal kevesebb, hazánkban – a mai államterületen – pedig egy sem maradt épségben, de jó pár ilyen teremből maradtak jelentős részletek, s azoknak alapján jól rekonstruálható milyen termek is állhattak a magyar királyok és főpapok palotáiban és váraiban.

2010. október 5., kedd

2010. június 8., kedd

II. Erzsébet koronázása

A jelenleg uralkodó II. Erzsébet koronázása 1953. június 2-n volt a londoni Westminster Apátságban, ahol 1066 óta valamennyi angol királyt megkoronáztak. Ez volt az első olyan koronázási szertartás, amelyet a televízió egyenes adásban közvetített, s könnyen lehet, hogy az utolsó olyan koronázás, amelyet a 9-10. században kialakult és azóta Angliában lényegében folyamatosan alkalmazott ordó szerint ünnepeltek meg. Állítólag a következő koronázási szertartásra lényeges egyszerűsítéseket terveznek, sőt Károly herceg már "interfaith" - vagyis felekezetközi -, tehát nem keresztény liturgia szerinti beiktatásról is beszél.

A BBC videón, szerkesztve kiadta a koronázási szertartás felvételét, melynek narrátora Laurence Olivier volt, s amelyet lényegében teljes egészében - 7 részletben - feltettek a youtube-ra.

A linkek ezekhez az egész bizonyosan történelmi felvételekhez:

I. rész. http://www.youtube.com/watch?v=LxuYJ1Udm5E&feature=related

II. rész: http://www.youtube.com/watch?v=ORMN48SdQJE&feature=related

III. rész: http://www.youtube.com/watch?v=ZwzOHVx8LV8&feature=related

IV. rész: http://www.youtube.com/watch?v=cBQ3E_Yss6E&feature=related

V. rész: http://www.youtube.com/watch?v=Vbg8R-88nvM&feature=related

VI. rész: http://www.youtube.com/watch?v=X8hDPGPV-k0&feature=related

VII. rész: http://www.youtube.com/watch?v=4HAXgmeXglk&feature=related

2010. február 9., kedd

A budai királyi palota - 2010-ben

A budai királyi palota újkori és legújabbkori állapotát, építési szakaszait, a háború és újjáépítés előtti belsőket, illetve a romokat bemutató sorozaton zárásaként, most közzéteszek két rajzot (képet). Az elsőt én csináltam, s a palota 1904-re elkészült legújabbkori teljes kíépítésének állapotát mutatja, a Szent György-téri főbejárat, illetve a díszemelet ('piano nobile') szintjén, illetve a mai - 20-21. század fordulója - állapotot, légifelvételen, megközelítőleg ugyanabból a nézetből, mint ahogy az alaprajz is ábrázol. Ebbe az alaprajzba, illetve légifelvételbe rajzoltam bele az egyes főbb építési időszakokat.


Az alaprajz és a légifelvétel tüzetesebb szemrevételezése után világossá válik pár jelentős különbség:

1. Az újjápítés során megszüntették a Szent György térről nyíló főbejáratot (az alaprajz és a kép bal széle), mely a kocsiáthajtón keresztül előbb a ruhatár terembe, majd egy előcsarnokon át a nagy táncterembe vezetett. Az alaprajzon jól látszik, hogy a legészakibb épületszakasz keskenyebb volt, mint annak az udvar déli oldalán levő tükörképe, mert a díszzudvart nyugatról (az alaprajz és a kép alsó része) a királyi istálló hatalmas tömbje határolta. A királyi istállót 1954-55 körül lebontották, s a legészakibb szárnyat mintegy egyharmadával kibővítették, s az épületszárny főbejáratát a Szent György térről a díszudvarra helyezték át. Az épületszárnyban először a Munkásmozgalmi Múzeum (igazi Kádár-korszakbeli magyar abszurd), majd a Ludwig Múzeum volt, ma pedig a Nemzeti Galéria kiállítóterei vannak.

2. Jelentősen átépült a díszudvarra nyíló középső épületszárny is, illetve maga a díszudvar. (A képen narancs színnel jelölt tömb jobboldala.) Megszűnt az északi szárny kocsilehajtója, s a teljesen átépült a nagy táncterem tömbje, egy változatos, késő ekletikus oszlopsor helyett, egy visszafogott olaszos barokk oszlopsor épült.

3. Beépült a kupola mögötti udvar - ma ez a Nemzeti Galéria fő-lépcsőháza -, illetve a III. Károly- féle épületszárny udvara - ma ez a Budapesti Történeti Múzeum belső udvara -, valamint a kriszinavárosi épületszárny - az Országos Széchényi Könyvtár épületének - két belső udvara.

"A múltat végképp eltörölni ...."

Az újjáépítésnek nevezett átépítés és pusztítás mértékét a következő két kép drámai erővel mutatja. Az elsőt az OSZK honlapjéról szedtem le, s a könyvtár épületének keresztmetszetét ábrázolja. Nem hiszem, hogy bármiféle kommentárt igényelne ...



A második képet én magam csináltam: egymás mellé vágtam a palota 1904-es állapotát mutató alaprajzból a legdélibb épületszárny alaprajzát és a Czagány-féle könyvből a ma "E" épületnek nevezett épületszárny 1960-as években végrehajtott átépítésének tervrajzát. Ez sem igényel különösebb magyarázatot ...

A budai király palota építési periódusai - alapjrajzon

Az előbbi bejegyzésben már közölt földszinti alaprajzon most bejelöltem a palota építési periódusait.


A palota építése III. Károly idején, a déli palota-négyszöggel kezdődött (az alaprajz jobbszélén, barnával keretezve). A 18. századi palota kiépítése Mária Terézia idején történt (az alaprajzon felül, balra, s 1777 után épült meg a várkápolna mellett az ovális Szent Jobb-kápolna, melyet 1900 körül bontottak le (az építési szakasz kékkel , a kápolna a középső épületszárny udvarán oválissal jelölve).
A 19-20. század fordulóján lezajlott bővítás első tervezője Ybl Miklós volt, az ő tervei alapján készült el a krisztinavárosi szárny, s jött létre az Oroszlános udvar (zölddel keretezve). A milleniumi ünnepségekre készülve épült meg a régi trónterem kibővítése (az udvar dunai oldalán, pirossal jelölve), majd a dunai homlokzat kibővítése észak felé, illetve az épület középvonalát hangsúlyossá tevő kupola és előtte a Habsburg-lépcső (pirossal), valamennyi Hauszmann Alajos tervei szerint.







A budai királyi palota alaprajzai

Bangha Ernő, "A magyar királyi testőrség 1920-1944" c. könyve (Európa Könyvkiadó, Budapest 1990) közli a palota összes szintjének alaprajzát.

1. A palota földszintje, vagyis a dunai terasz, illetve az Oroszlános udvar szintje

2. A krisztinavárosi szárny két alagsori szintje
(A számozások magyarázata a fenti képen)


3. A főemelet - vagyis a Szent György téri bejárat, illetve az emeleti dísztermek szintje - alaprajza

4. A II. emelet alaprajza
(Az emeletre benyúlik a kétszintes dísztermek és a háromszintes várkápolna felső része)

5. A III. emelet
(A palotának csak a dunai homlokzat középső két szakasza, illetve a nyugati - krisztinavárosi - szárny középső része volt háromemeletes.)



2010. január 24., vasárnap

A budai királyi palota a háború után ....

Képek Czagány István könyvéből ...


A háborúban súlyosan, de nem végzetesen megsérült palota újjáépítésére az első tervek 1949-ben készültek. Kotsis Iván és Janáky István neves modernista építészek a palota legdélibb és legészakibb szárnyának megkisebbítésével, a mozgalmas tetőidomok helyett részben lapostetővel, a sokat vitatott kupola helyén egy az egykori csillagvizsgáló tornyot utánzó felépítménnyel. Akkor már folyamatban volt a középkori maradványok feltárása, s a helyreállítási terv azoknak a bemutatásával is számolt.


Az ostrom alatt megsérült a Dunára néző teraszról a Habsburg terembe vezető neobarokk díszlépcső, a Habsburg-lépcső is. De messzemenően nem annyira, hogy annak 1963 körül történt lebontása indokolt lett volna. A lépcsőt díszítő két bronzalak - Csongor és Tünde - ma is megvan, s egy-egy gyatrán kinéző talapzaton áll, a palota homlokzata előtt.


A kupola alatti Habsburg-terem is megsérült, a mennyezet egy része is beomlott, bár a nagyobbik része még láthatóan ép, de még 15 évvel az ostrom után is sértetlenül álltak benne Sennyey Károly márványszobrai és egy hatalmas hangverseny-zongora. Ennek ellenére, 1960 után elbontották ...


A palota legdélibb épületszárnya - ahol ma a Budapesti Történeti Múzem található - volt a hatalmas épülettömb legrégibb része, még III. Károly király idején, a 18. sz. elején épült. Földszintjének boltozatos terei átvészelték az ostromot, de a 60-as évekban azok is a bontócsákány áldozatai lettek.

A kibelezett palotaszárnyban ma nagy, egybenyitható kiállítóterek vannak, s semmi nem emlékeztet az egykori térszerkezetre.


A királyi palota épületéhez hasonlóan, a királyi istállók is súlyosan megsérültek, s a maradványokat már az 1950-es évek közepén elbontották.


A budavári Szent György tér 1945 előtt

Képek Czagány István könyvéből ...

A budai Szent György tér a középkorban a Szent Zsigmond tér nevet viselte, a téren alapfalaiban bemutatott Szent Zsigmond prépostsági templomról. A középkori Szent György tér a mai Dísz tér (eredeti német nevén: Paradeplatz) helyén volt, s az ottani Szent György templomról vette nevét. Az újkori Szent György tér középén 1850-es évek elejétől 1897-ig az egyik fő budapesti botránykő állt, a budát védő Hentzi tábornok neogótikus emlékműve. Akkor átvitték a hüvösvölgyi úti hadapródiskola udvarára, ahol Budapest ostromo idején pusztult el végleg. Ma már csak hatszögleti talapzata emlékeztet rá.

A térre nézett a Sándor grófok és a Teleki grófok budai palotája. Míg az előbbi ma is áll, s a köztársasági elnök hivatala, az utóbbit a Teleki palotából átalakított az alcsúti Habsburg főhercegek, József nádor leszármazottai budai székhelyévé átépített palotát 1965 után lebontották. A Teleki palota melletti apró copf házakat már 1900 körül eltüntették, s helyére került a Habsburg palota díszkertje, míg a Honvédelmi Minisztérium romjait az 1960-70-es években bontották el, s ma már csak a Honvédvezérkar dísztéri épületének alsó két szintje áll.

A budavári Szent György tér 1890 előtt, Ybl Miklós rajzán. Előtérben a királyi istállók épülete, tőle balra a Teleki palota, mögötte a HM, majd a Várszinház, majd jobbra a Sándor palota ma is álló épülete


A királyi istállók neobarokk stílusban átépített épülete (fent és lent). A fenti képen a háttérban az egykori Teleki palota, immár Habsburg főhercegi palotává átépítve

A királyi udvar istállóihoz fedett lovarda is tartozott, melyet neobarokk stílusban Hauszmann tervezett meg (lent, a felső kép). Előtte állt Vastagh György nagyszerű Lófékező c. szobra, mely ma a felső palotaudvaron áll. Az istállók és a palota között állt az udvari őrség épülete (lent, alsó kép).

A királyi lovarda hatásos fatetőzetét Thék Endre műhelye készítette